Depresszióba dönt a munkanélküliség?

A munka sok ember számára a családon kívüli állapot meghatározó része. A munka világa központi szerepet tölt be az egyének életében, amely egyenest hozzájárul az egyéni alkotókészség, egyéni változatosság kibontakozásához. Az, hogy ki hogyan válik munkanélkülivé és ezt hogyan viseli minden embernek más krízist (problémahelyzetet) jelent. Ilyenkor nem árthat az alábbi kérdések tisztázása:

•       Meddig munkanélküli?

•       Rendelkezik-e kapcsolatokkal?

•       Korábbi munkaadók referenciái

•       Hogyan fogadja a környezete?

A kérdések azért is fontosak, mert vagy önmagunknak, vagy ismerÅ‘seinknek is képet adhat a munkanélküli ember munkanélküli mentális állapotáról.  Mindennek persze következményei lehetnek.  Számos ember hajlamos ilyenkor elzárkózni a világtól, rossz közérzet, kudarcként élik meg az egészet, alacsonyabb önértékelés, sokan megkérdÅ‘jelezik azt is, hogy érdemes-e élni vagy, hogy egyáltalán alkalmas-e munkavállalásra. Ezek a belsÅ‘ben felmerülÅ‘ problémák, sajnos igen könnyen válhatnak depresszív betegséggé, amikor az ember már szakszerű segítség nélkül nem képes kilábalni a jelen helyzetébÅ‘l. Érdemes ezekre odafigyelni. Bármennyire is tartósan álláskeresÅ‘ valaki, nem szabad hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet.

Nehéz feldolgozni

Ezen felül nehéz lehet feldolgozni a folyamatos jövedelemhiányt, megkérdÅ‘jelezÅ‘dik a létbizonytalanság is.  A családi kapcsolatok megromlása is lehet következmény, ha az bizonyos „mellékszereplÅ‘k” (alkohol probléma, ismerkedés más embereke szexuális célból) nélkül is nehézséget okoz.

Erikson pszichoszociális elmélete szerint az emberek ilyenkor valamilyen problémahelyzetbe kerülnek, ahol két erÅ‘ veszi Å‘ket körbe. Az egyik a negatív kimenetel a másik evidens a pozitív. Akkor kerül egyensúlyba az ember, ha az egyén társadalmi helyzete, a társadalomba való integráltsága (szociális oldal) és az alkalmazkodási stratégiák (pszichés oldal) egymásnak megfelelnek.  Azonban ez az egyensúly felborulhat, aminek velejárója az, hogy az emberek nem megszokottan viselkednek, elszigetelÅ‘dnek. SzélsÅ‘séges esetekben öngyilkosság, bűnözés is szóba jöhet.

Nem cseng a telefon, jön a stressz

Egy biztos háttérrel rendelkezÅ‘ embernek, elképzelhetetlen lehet azt hallani, hogy a munkanélküliség következménye lehet akár a testi elváltozás is. Stresszhelyzetben élnek ezek az emberek, magas vérnyomás, folyamatos fejfájások. A munkanélküliek számára ezek ismerÅ‘s tünetek. Kialakulhatnak pszichés alapú megbetegedések is, mint például alvászavar, szédülés vagy akár testi, végtagi fájdalmak. Nagyban megnÅ‘ a szenvedélybetegségek lehetÅ‘sége is, a dohányzás, alkohol vagy akár a droghasználat nem meglepÅ‘ ilyen közegben, amely mindazonáltal más betegségek kialakulását is elÅ‘idézheti.

Powell és Driscoll 1973-ban vizsgálta, hogy milyen hatásai vannak a munkanélküliségnek hosszú távon. Az emberek a munkanélküliség kezdeti állapotában eleinte megkönnyebbülést és szabadságérzetet érzenek, ez az úgynevezett relaxációs szakasz. Majd 20-25 nap után az emberek unatkoznak, az újdonság érzet feledésbe merül, ismerÅ‘sök és barátok után kutakodnak az emberek, ez a közös erÅ‘feszítések korszaka. A levertség és a kapcsolatok megromlása a 2-4 hónapban várható, ami a kétségek és a tétovázás idÅ‘szaka Powellék szerint. A cinizmus szakaszában pedig az önbecsülés megÅ‘rzése a legfontosabb cél, azonban gyakran, közömbösek ezek az emberek és a reményvesztettség állapotába kerülnek.  A személyiségben is elváltozások jelennek meg, a hosszú távú izoláció hatásai nem múlnak el azzal, hogy újra elhelyezkedik az egyén, az önbizalom, önbecsülés szintje alacsony marad.

Túlélési stratégiák:

•       Fekete munka (alkalmi munka, gazdálkodás, földművelés)

•       Tervek elhalasztása (kölcsönök, lemondás, étkezési szokások megváltoztatása)

•       (Ha valaki megteheti, akkor plasztikai műtét, stílusváltás, ruhatár cseréje-> könnyebben jut munkalehetÅ‘séghez) 

A szociális jellemzÅ‘i a munkanélküliségnek elsÅ‘sorban, hogy a csoportnál megfigyelhetÅ‘, a magas öngyilkossági kísérletek száma. A gond, hogy ha ez a probléma és a jellemzÅ‘ depresszív személyiségtorzulás is bekövetkezik, amikor munkát talál valaki, könnyen újra állástalanná válhat, mert a mentális problémák hátrányként sorakoznak az ember háta mögött.

A legveszélyeztetettebb célcsoportok a munkanélküliséget tekintve a következÅ‘ek:

•       PályakezdÅ‘k, fogyatékosok, állami gondozottak

•       NÅ‘k: egyes munkakörökben szakképzetlenség, családi kötelezettségek, gyermekvállalás

•       Periférián élÅ‘k: egészségkárosodottak, kisebbségiek, menekültek

Gulyás Barnabás

forrás: Benedek László: Tanácsok munkanélkülieknek