Munkanélküliség Magyarországon - miért ennyi?

Nem kell kertelni, amikor megkérdeznek bennünket külföldön élÅ‘ ismerÅ‘seink, hogy milyen a munkaügyi helyzet itthon. A válasz igaz elszomorító, de az igazságot megvallva, csökkenÅ‘ foglalkoztatási arány mutatható ki a rendszerváltozástól kezdÅ‘dÅ‘en napjainkig. A munkaerÅ‘ piaci változásokat nem lehet csupán ma már arra fogni, hogy megváltoztak a termelési viszonyok és megváltozott a kereslet.

A rendszerváltozást követÅ‘en kialakult egy olyan helyzet hazánkban, hogy bizonyos területeken nem volt kereslet (kohászat), és új területekre kellettek viszont az emberek, amelyeknek a képzése nem volt megoldott (diagnosztika, mechatronika). A dologhoz az is hozzátartozik, hogy a népesség csökkenése megfigyelhetÅ‘, azonban a munkavállalási korú emberek száma viszont gyarapszik. A probléma az egészben az, hogy a nem foglalkozottak körét, és nekik az elvesztett munkajövedelmét az ország jóléti rendszerébÅ‘l kell visszapótolni.

Sok a munkaképes, de nem dolgoznak

A munkavállalási korú emberek létszáma bár magas, de ezek között a nem foglalkoztatottak aránya kimagaslóan magas, manapság arról beszélnek, hogy idén 8-9 százalék körül mozog ez a szám. Amit viszont nem szabad elfelejteni, hogy ide tartoznak az idÅ‘ elÅ‘tt nyugdíjba kényszerülÅ‘k, a gyed/gyesen lévÅ‘k, a tanulók, akik bár munkavállalásim korban vannak, tanulmányokat folytatnak még. Igaz a csoportok létszáma nem kimagaslóan magas e tekintetben, de elmenni sem lehet mellette. A munkanélküliség egy összetett folyamat, sok tényezÅ‘ befolyásolja, ilyen például, az, hogy bizonyos ágazatok között más kereseti arányok vannak. Ezek hozzájárulnak az esélyegyenlÅ‘ség felborulásához, és növelik a területi különbségeket is. Vannak olyan ágazatok, ahol a foglalkoztatottság azért olyan alacsony, mert nem gazdaságos a foglalkoztatók számára. A mai Magyarországban a megélhetésrÅ‘l beszélni is nehéz, nemhogy „csinálni”.

A Gini mutató mértéke, hazánkban a rendszerváltozás óta nem volt egyszer sem a még elfogadható 0,2 százalék alatt. Ez a mutató méri a jövedelmi egyenlÅ‘tlenségeket, minél magasabb ez az értéke, annál nagyobb egyenlÅ‘tlenségek vannak a jövedelmek között. ha vészesen közelit 1 felé, akkor azt jelenti, hogy az összes jövedelem egy kézben koncentrálódik. A foglalkoztatás támogatása sem minden esetben célravezetÅ‘, mert az úgynevezett passzív támogatási forma, amikor a jóléti rendszerbÅ‘l bioznyos célcsoportok jövedelempótló összegeket kapnak, akkor nincs meg az elég motiváció arra, hogy valaki keressen munkát.

SegélyekbÅ‘l megélni?

Személyes véleményem, hogy ilyen segélyekbÅ‘l megélni biztosan nem lehet. Az aktív munkaerÅ‘ piaci támogatások azok, amelyek elÅ‘re lendíthetik a foglalkoztatottság ingáját. A különbözÅ‘ támogatások és START kedvezmények hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaadók minél több embert foglalkoztassanak, hiszen általuk kedvezményeket kapnak. Lényeges, hogy a két program között a legfontosabb különbség, hogy míg az egyik ösztönzi az embereket (aktív), addig a másik nem (passzív) a foglalkoztatottság helyzetének javítására.

A területi egyenlÅ‘ségek Magyarországon közel ugyanolyan mértékben maradtak meg már több évtizede. Példaként említeném az Északi határ menti országrészeket, ahol a trianoni békeszerzÅ‘dés után ellehetetlenült a foglalkoztatás, a bányák a határon túl maradtak, a gyárak, feldolgozó üzemek pedig hazánkban. Az egyenlÅ‘tlenségi helyzet bemutatása sem mindegy, hogy milyen. A régiós mutatókat sokkal kedvezÅ‘tlenebben mutatják az ország foglalkoztatási milyenségét, hiszen bizonyos régiókon belül vannak arányosan magasabb munkanélküliségi rátával rendelkezÅ‘ megyék is, amelyek az összátlagot rontják. A foglalkoztatottság helyzete némiképp javult az elmúlt pár évben, de ki lehet jelenteni, hogy a folyamatos népességbeli változások nem kedveznek a munkaerÅ‘ piacnak, és újjab trendek alakulnak ki. Az egészben a szomorú az, hogy a rendszerváltozástól kezdve, a foglalkoztatottság zuhanó csökkenése máig nem mutatott számottevÅ‘ növekedést a statisztikák szerint.

Gulyás Barnabás

Felhasznált irodalom: Garzó Lilla: Szociális válaszok