Megdöbbentő kérdések az állásinterjún?

Az állásinterjú elsÅ‘ köre általában a cég személyzetisével zajlik, aki néha egészen meglepÅ‘ kérdéseket is feltehet – néha tényleg tudományos alaposság céljából, de esetenként csak a saját szórakoztatására. Mire készüljünk az elsÅ‘ körben, és mikor kell felállni és megköszönni a lehetÅ‘séget?

Általánosságban a HR-essel azért kell talákozni, hogy az esetenként nagyobb mennyiségű – személyes találkozóra alkalmas jelöltbÅ‘l – kiszűrje azokat, akik nem illenek bele a csapatba, vélhetÅ‘en nem tudnának jól együtt dolgozni az adott vezetÅ‘vel,vagy éppen irreális bérigénnyel lépnek fel. (Nem is gondolnánk, hogy egyesek beleszokva a jóba milyen extra kívánságokkal lepik meg a HR-es szakembereket, kockáztatva azt, hogy a túl sok igény miatt esetleg lemaradnak az állásról). Az elsÅ‘ kör célja az is, hogy a vállalat részletesebben is megismerkedjen szakmai múltunkkal, teljesítményünnkel, megspórolja a döntéshozók idejét, illetve mi is sokkal többet megtudjunk az adott pozícióról.

Nem itt kérik az egyszeregyet

Ebben a körben jórészt általános jellegű kérdések kerülnek terítékre, tehát kevés az esélye, hogy mindjárt szakmai kérdésekbe csap az interjúztató, sokkal inkább arra lesz kíváncsi, hogy mit is tudnánk nyújtani a cégnek.

Nem árt, ha képben vagyunk saját önéletrajzunkkal (van akinek ez sem megy igazán), gördülékenyen tudunk mesélni elÅ‘zÅ‘ pozícióinkról, illetve további terveinkrÅ‘l. Vigyázat, szinte biztos, hogy cégenként rákérdeznek a távozás okaira, ezeket elÅ‘re gondoljuk át, kérdést kaphatunk a CV-ben található lyukakkal kapcsolatban is, ha pedig túl gyakran váltottunk, valószínűleg azt is részletesen ki kell fejteni.

A felkészülésnél gondoljunk arra, hogy a HR-es valószínűleg csak nagy vonalakban ért ahhoz a területhez ahova interjúztat, és egy kapott leírás alapján próbál válogatni. Éppen ezért nagyon hasznos lehet, ha elejtünk itt-ott egy-két szakmai apróságot, ami kompetenciánkat mutatja, illetve megfelelÅ‘ helyeken beszúrva bizonyítjuk, hogy sok mindent tudunk a cégrÅ‘l, érdekel bennünket a terület. Gondoljunk arra, hogy a HR-es kör egy kötelezÅ‘ léc, amit át kell vinnünk.

Semmiképpen ne becsüljük le azonban az alkalom jelentÅ‘ségét, ha nem vagyunk szimpatikusak nem fogunk továbbjutni, akármilyen erÅ‘s szakmai hátterünk is van – vagy ha tovább is engednek, lesz egy-két megjegyzés a CV-nken. Nagyon ciki például, ha nem tudja valaki melyik cégnél van és mire jelentkezett – márpedig elÅ‘fordult nem egyszer.

Gyorsan kibukhat a kamuzás

A szakmában sokféle személyzetis szakember tevékenykedik, kezdve az esti-hétvégi fÅ‘iskolának nevezett tanfolyamon napi 5 vizsgát abszolválva végzett HR-estÅ‘l a tényleg teljesen profikig. Azt, hogy kivel van dolgunk, hamar megtudjuk, elsÅ‘sorban a kérdésekbÅ‘l lehet következtetni – aki a CV végigkérdezésén és a pozíció ismertetésén kívül olyan nagyon nem kíváncsi ránk, nem a jobbak közül való általában. Sok jó HR-es is létezik azonban, és náluk a kamuzással nagyon gyorsan elvághatjuk magunkat.

Rettenetesen kellemetlen, ha az önéletrajzban kibukik a kozmetikázás, például a nyelvtudással, vagy a korábbi szakmai múlttal kapcsolatban. Az idegen nyelveknél semmi esetre se állítsunk valótlant, ha tárgyalási szintű nyelvtudást írunk be, szinte biztosan átváltanak interjú közben a másik nyelvre egy pár percre, és itt nagyon-nagyon kellemetlen leégni. Ha nem megy annyira a nyelv, inkább valami olyasmit írjunk, hogy középhaladó, vagy folyamatban – még mindig jobb, ha emiatt nem vesznek fel, mint ha 2 nap után rájönnek, hogy nem beszélünk angolul, és megkapjuk az A4-est, ami itt nem egy autómárkát jelöl.

Szintén borzasztó ciki, ha többnek állítjuk be magunkat az elÅ‘zÅ‘ cégnél, mint amik voltunk: ha a sok manager egyikeként dolgoztunk, ne mondjuk azt, hogy igazgatóként tevékenykedtünk, ha háttérmunkát végeztünk egy sarokban, ne írjuk be, hogy 8-10 fÅ‘s csapatot irányítottunk – a világ kicsi, könnyen lehet akár a HR-esnek, akár valamelyik kollégának ismerÅ‘se a volt cégünknél, és bukta az egész. Apróbb kozmetika még elmegy – mindenki csinálja szinte – de lényeges pontokban ne írjunk be hamis dolgokat.

Készüljünk furcsa kérdésekre is

Az interjúk ezen szakaszával kapcsolatban (is) rengeteg áltudományos dolgot sikerült már kifejleszteni különféle képzett (vagy képzetlen) szakembernek, ennek egyik klasszikusa a „Hogyan látja magát 5 év múlva” jellegű kérdés, amire valószínűleg nehéz jól válaszolni. Ha a leendÅ‘ vezetÅ‘k pozícióját jelöljük meg, nincs esélyünk, ha jó minden úgy ahogy most van, akkor ránk mondhatják, hogy nincsenek céljaink, ha esetleg azt mondjuk, hogy saját vállalkozást csinálnánk, akkor nem tűnünk majd túl lojálisnak.

Tréfás kérdések is felmerülhetnek, mint például a „Milyen fa lenne szívesen?”, vagy „Mit csinálna most, ha nem itt lenne?” illetve a „Fekete vagy fehér autókat szereti jobban?” – ezekbÅ‘l százával találhatunk az interneten, legtöbb esetben a feltevésüknek semmi más célja nincs, mint az idÅ‘ kitöltése, illetve esetleg annak tesztelése, hogyan reagálunk a váratlan helyzetekre, tudományos háttere nem sok ilyen kérdésnek van. Ne adjuk könnyen magunkat, ha a sokadik ilyen kérdést teszik fel, akkor is rezzenéstelen nyugalommal válaszoljunk – ha pedig nagyon sok ilyen kérdést tesznek fel, és annyira nem vagyunk megszorulva, hagyjuk ott az egészet.

A távozás hímes mezeje

 ElÅ‘fordulhat, hogy a helyszínen derül ki, a pozíció részletes ismertetése után, hogy ezt nem nekünk találták ki. Az ok sokféle lehet: nem értünk hozzá, nem akarunk az adott területtel foglalkozni (pl. a csábító álláshirdetés után a helyszínen közlik, hogy egy kis értékesítés is lenne a dologban, vagy komolytalan a cég, esetleg régóta utált volt kollégánk is éppen ott dolgozik). Azonnal nem illik felállni, bírjuk ki azt a 30-40 percet amit a HR-es ránk szán, de ha továbbküldene, nyugodtan megmondhatjuk fenntartásainkat, könnyen lehet, hogy kerül másik pozíció, amire alkalmasabbak vagyunk.

El kell viszont menni, ha az interjú – vagy a cég – komolytalan, kreatív módszerekkel akarnak fizetni, nagyon unszimpatikus a környezet vagy a leendÅ‘ vezetÅ‘, netán túlzottan bizalmaskodó kérdéseket tesznek fel. Utóbbi esetben azonnal felállhatunk, az elsÅ‘ esetben csak igyekezzünk minél hamarabb szabadulni.