Így kezdjen neki az álláskeresésnek!

Tény, hogy állást találni főleg a mostani gazdasági helyzetben nem különösebben egyszerű. Elég kinyitni egyik-másik nívosabb gazdasági hetilapot, hogy kiderüljön, a korábban oldalakat megtöltő állásajánlatok helyett jó esetben 1-2 oldalnyi hirdetés árválkodik. Ugyanígy megcsappant a lehetőségek száma az internetes álláskereső portálokon is, és egyre nagyobb teret kap a személyes ismeretség - már ha van, és ki tudjuk használni. Lássuk a legfontosabb álláskeresési csatornákat 

 

Nyomtatott sajtó

 

Folyamatosan veszít a jelentőségéből, mivel az interneten sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet mind hirdetni, mind pedig jelentkezni. Munkajánlatokat a napilapokban, és egyes gazdasági újságokban (pl. HVG, Figyelő) találhatunk, azonban ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik, az interneten sokkal több állás van. A politikai napilapokban általában az állami szféra, illetve kisebb-közepes vállalkozások hirdetnek (sok például a tanárt, pedagógust, mesterembert kereső hirdetés), a gazdasági hetilapokban általában magasan kvalifikált munkaerőt keresnek komolyabb pozícióra (a legtöbb esetben az itteni hirdetéseknél elvárás a felsőfokú végzettség, és a komolyabb munkatapasztalat), míg az apróhirdetési újságokban általában az alacsonyabban képzett munkaerő, valamint a szakiparosok találhatnak sok álláshirdetést.

 

Olcsóságuk miatt az utóbbi fórumon a legtöbb a "válaszborítékért otthon végezhető" és hasonló jellemzően valódi munkalehetőséget nem ajánló hirdetés, ezeket érdemes kétkedve fogadni, különösen akkor, ha bármilyen címen pénzt kérnek.Jellemzője az apróhirdetéses állásajánlatoknak, hogy a legtöbbre telefonon kell jelentkezni, vagy esetleg személyesen. Ezzel együtt, nem biztos, hogy nincsenek jó ajánlatok, de ha például gazdasági vezető szeretne valaki lenni, nem biztos, hogy az állásapróban érdemes keresgélni.

 

Internet

 

Se szeri, se száma az internetes álláskereső portáloknak, némelyik komoly karriert futott be, mások alig-alig kínálnak állásokat, illetve léteznek olyanok is, amelyek leginkább csak máshonnan összeollózott ajánlatokat tartalmaznak. Pluszban tudni kell, hogy sokan több portálon is hirdetnek, így egyes esetekben nagy lehet az átfedés. Ezek az oldalalk a legváltozatosabb szolgáltatásokat nyújtják, néhol többféle önéletrajzot is tárolhatunk, és néhány kattintással jelentkezhetünk az állásokra, illetve van ahol álláskeresői adatbázis hoztak létre, vagyis a munkáltatók keresgélhetnek az önéletrajzok között.

 

Az ilyen adatbázisokba érdemes lehet regisztrálni (de csak óvatosan, nehogy saját főnökünk találjon ránk), viszont sajnos a mostani munkaerőpiaci környezetben a legtöbb pozícióra igen erős a túljelentkezés, így az aktív álláskeresés emellett is szükséges, de "hátha bejön" alapon meg lehet próbálni. Bizonyos oldalak lehetővé teszik azt is, hogy egyes cégek elől elrejtsük anyagunkat.

 

Bár a lehetőség csábító, az interneten sem szabad kontroll nélkül mindenre jelentkezni ami szembejön - legalább a feltételek egy részének feleljünk meg. Sok jelentkezés ugyanis egy helyen landol, és nem minden esetben veszi jól ki magát, ha valaki egyszerre jelentkezik recepciósnak, termékmenedzsernek és CNC marósnak. Ha valamiben fantáziát látunk, "mit veszíthetek" alapon érdemes lehet jelentkezni, de százasával felesleges szórni a jelentkezéseket, a végén valószínűleg már azt sem fogjuk tudni, mikor mire jelentkeztünk.

 

Személyes kapcsolat, networking

 

Sokszor a leghatékonyabb módszer a személyes kapcsolat - sok állást ugyanis meg sem hirdetnek, hanem ajánlás alapján töltenek be. Ezzel a módszerrel csak akkor van probléma, ha nincs igazán jó kapcsolatrendszerünk, vagy nem kifejezetten haszálható. (Hosszú cikkeket lehetne megtölteni azzal, mennyire segítőkészek az egykori kollégák, vagy üzleti partnerek, ha éppen munkaügyileg bajba kerülünk, de sosem szabad feladni). Érdemes a szélesebb ismeretségi kört tájékoztatni, hogy állást keresünk, de ezt nem szabad tolakodóan - elég megemlíteni egyszer, aki tud, és akar, bizonyára segíteni fog.

 

Rosszul veheti ki magát, ha a közösségi portálokon, vagy a levelezőlistán tömeges kör-emailt küldünk a témával kapcsolatban, bár néhányan élnek ezzel a módszerrel. A 15-20 éve nem látott egykori osztálytárs például nyugodtan gondolhatja, hogy "na, ennek is csak ilyenkor jutok eszébe", és nem is szükséges többszáz emberrel közölni problémánkat. Az ötlet amúgy lehet hatékony, ám próbáljuk megszűrni a címzettek körét, elsősorban azokra, akik ténylegesen segíteni tudnak.

 

Hatékony segítség lehet a régebbi üzleti partner, a korábbi kollégák, előző munkahely vezetői, közelebbi barátok, ismerősök, családtagok, rokonok. Éppen ezért sem érdemes egy-egy helyről minden hidat felégetve távozni - a magyar álláspiac kicsi, sosem tudhatjuk, ki-mikor milyen pozícióba kerül, és nem-e lesz szüksége éppen általa ismert,megbízható emberekre.

 

Munkaügyi központok, fejvadászok

 

Sokan csak formalitásból járnak be, mivel főleg a magasan képzetteknek nem mindig dúskálnak ajánlatokban, azonban ha bejelentkeztünk és igénybe vesszük a támogatást, mindenképpen tartsuk magunkat a szabályokhoz. A fennálló helyzetben, amikor sokkal több az álláskereső, mint a munka, sok jóra nem érdemes számítani, de sosem lehet tudni.

 

Bejelentkezhetünk egy-egy fejvadász céghez is, noha ők is elsősorban konkrét munkákra keresnek embereket, de nem feltétlenül baj, ha szereplünk adatbázisukban - ugyanezt megtehetjük a nagyobb cégekkel is, általában lehet "csak úgy" is jelentkezni, konkrét pozíció nélkül. Ezekből is ritkán születik ajánlat, de plusz egy pillérnek nem haszontalan.