Hogyan készüljünk az Assesment Centerre?

Egy nap, amitÅ‘l még a bátrabb pályázók is elbizonytalanodnak, egy nap, ahol majdnem minden kiderül. Sokan okkal, vagy ok nélkül félnek a kiválasztási eljárásban alkalmazott AC-tÅ‘l, vagyis az értékelÅ‘ központtól, ahol már nem elegendÅ‘ek a jól begyakorolt válaszok, és a szépen megírt önéletrajz. MegfelelÅ‘ felkészüléssel ez az akadály is vehetÅ‘, itt azonban már nem elegendÅ‘ek a közismert álláskeresési tanácsok

.
Az AC – vagyis kiválasztási központ – fÅ‘ célja, hogy a potenciálisan alkalmas jelöltek személyiségét, képességeit, szituációkban való viselkedését, vezetÅ‘i affinitásait, konfliktuskezelését különféle gyakorlatokon keresztül felmérje. Ennek eredménye után sokkal pontosabb kép alakul ki a jelentkezÅ‘rÅ‘l, a munkáltató sokkal inkább meg tudja ítélni, hogy valóban beleillik-e majd az új kolléga a csapatba - itt bizony könnyen kibukhat, ha korábban szépítette valaki a szakmai múlttal, képességekkel kapcsolatos adottságait

Sokszor simán meg lehet úszni

Rengeteg esetben a vállalatok nem szerveznek ilyen felvételi kört, még a komolyabb pozíciókra sem, egyrészt azért, mert próbálnak a kiválasztást végzÅ‘k saját tapasztalataikra, ismereteikre hagyatkozni, másrészt pedig azért, mert az AC megrendezése nem kifejezetten olcsó, viszont annál idÅ‘igényesebb dolog. Leginkább az értékesítÅ‘i-vezetÅ‘i munkakörökben szokták alkalmazni, illetve olyan területeken, ahol fontos, hogy a jövendÅ‘ munkavállaló rendelkezzen bizonyos képességekkel.
 

Általában ezt a kört – ha egyáltalán adnak az interjúk folyamán gyakorlati feladatot – a többség egy-két szituációs játékkal, prezentáció kérésével letudja, már ezek alapján is sok minden kiderül (például az, ha valaki nem tud emberek elÅ‘tt beszélni, illetve kommunikálni). Az AC ezzel szemben egész napos program, ahol számtalan szempontot figyelnek, még azokat is, amire nem is gondolna az ember.
 

Nem lehet rá készülni, de mégis

Egybehangzó vélemény, hogy az AC-ra nem igazán lehet készülni. Klasszikus értelemben valóban nem, de azért meg lehet tenni néhány elÅ‘készületet annak érdekében, hogy az interjú minél sikeresebb legyen. ElsÅ‘ körben érdemes használni a világhálót, ahol némi kutakodás után meg lehet találni pár típusfeladatot, amikhez könnyen lehet, hogy kísértetiesen hasonló feladatokkal lehet majd szembesülni élesben a megmérettetéskor.

A készülés fontos eleme, hogy az AC-re érdemes kipihenten érkezni, mivel itt egész nap folyamatosan koncentrálni, figyelni és viselkedni kell. Kialvatlanul, karikás szemekkel szinte felesleges is elmenni, könnyen lehet, hogy a harmadik-negyedik gyakorlatnál már a végére ér a koncentrálóképesség, nem beszélve arról, hogy az ilyesmit az általában többtagú értékelÅ‘-csoport meglehetÅ‘sen gyorsan kiszúrja. Lényeges szempont az is, hogy a legtöbbször ugyan elegánsan kell öltözni, azonban ügyelni kell arra, hogy a viselt ruha még délután 3-kor is nagyjából jól álljon a pályázón, és ne legyen terhes a viselése – gondolva itt mondjuk a kicsit szűkebb öltönyre...

Tükröt állítani

ElÅ‘zÅ‘ este már valóban nincs sok értelme gyakorolni, azonban a megelÅ‘zÅ‘ pár napban akár tükör, akár videokamera, akár egy barát segítségével érdemes tesztelni azokat a képességeket, amiket az AC-n is vizsgálhatnak. ÉrthetÅ‘en beszélünk, nem túl gyorsan? Milyenek a gesztusaink? Tudunk-e több ember elÅ‘tt zavar nélkül beszélni, akár rögtönözni egy-egy témában? Beszélgetés közben felvesszük-e a szemkontaktust másokkal, vagy inkább lenézünk a földre? Mind-mind apró jelek, melyeket a tapasztalt AC értékelÅ‘k észre fognak venni.

Ha vezetÅ‘i pozícióról van szó, nyugodtan felkészülhetünk arra, hogy ezzel kapcsolatban is lesznek gyakorlatok. Ez fÅ‘leg akkor tud nagyon kellemetlen lenni, ha korábban nem láttunk még el ilyen tevékenységet, így fogalmunk sincs, hogyan kell elsimítani egy vitás helyzetet, utasítani egy kollégát, vagy számon kérni egy munkát. A tapasztalat hiányát ez esetben – legalább alapszinten – akár egy rövid vezetÅ‘i módszerekrÅ‘l szóló könyv elolvasásával is pótolhatjuk, tömegével kelletik magukat a könyvesboltban az ilyen jellegű irodalmak.

Az AC előtti percek

Elkésni állásinterjúról sem a legjobb ajánlólevél, de az AC-nél még kellemetlenebb. Tapasztaltabb HR-esek ezért a valódi kezdés elÅ‘tt jó fél-háromnegyed órával elÅ‘bb odahívják a jelölteket, egyrészt hogy legyen egy kis idÅ‘ ellazulni, másrészt, hogy bármilyen rendkívüli ok miatti késés ne okozzon fennakadást a programban. Ennek ellenére nem szabad kicentizni, akár egy órával korábban is ott lehetünk (sokszor az ilyesmit külsÅ‘ helyszínen tartják, például szállodában), egy kis sétával, ne adj isten cigarettával nyugtathatjuk magunkat – bent már erre nem biztos, hogy lehetÅ‘ség lesz. LehetÅ‘leg ne látványosan a bejárat környékén sétálgassunk, beleütközve az összes érkezÅ‘ értékelÅ‘be, menjünk egy sarokkal vagy utcával odébb.
 

A korábbi érkezés azért is hasznos, mert megismerkedhetünk a többiekkel, amibÅ‘l azonnal sokféle következtetést lehet levonni. Egy jó AC-n nem ugyanarra az állásra pályázókat eresztik össze, hanem különbözÅ‘ területek jelöltjeit, ezzel biztosítva, hogy mindenki magát mutassa, ne pedig egy feszült verseny alakuljon ki a különbözÅ‘ – ugyanarra az állásra – jelentkezÅ‘k között. Mindez persze sok mindentÅ‘l függhet, van ahol az AC már csak egy végsÅ‘ megerÅ‘sítés, van, ahol még sok múlik rajta. Ha kiderül, hogy van konkurenciánk, beszélgessünk vele – sokan ilyenkor idegesek, maguktól mondják el gyenge pontjaikat, amit késÅ‘bb ki tudunk használni.